Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény cica volt, aki nélkül Kincsem egyetlen versenyére sem volt hajlandó elindulni. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben elkóborolt macskát. Kincsem kissé "bogaras" és kényes jószág volt, különösen a vízre volt érzékeny. Ismertté vált a történet, miként sikerült a baden-badeni versenypálya közeléből megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó Kincsem rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.
A ménesbirtokok történelmében is, ahogy a 19. század magyar történelmében is a kiegyezés Az alapítástól a kiegyezésig a külterjes állattenyésztést volt jellemző a ménesintézetek több szempontból is fordulópontnak tekinthető. Az alapvető változás annak a következménye, hogy ekkor kerültek (1867-ben ideiglenesen, majd 1869-ben véglegesen) a magyar állam tulajdonába a ménesbirtokok. (Gyakorlatilag egy osztrák birodalmi intézmény magyar fennhatóság alá került, a katonai igazgatás helyett polgári igazgatást vezettek be, a hadügyminisztérium helyét a magyar földművelésügyi igazgatás lett a mérvadó.)gazdálkodására. Ezzel szemben alapvetően a főszerep nem a ménesé lett a továbbiakban, hanem a mezőgazdasági termelésé, ménes és gazdaság elkülönülése megtörtént. In.:Magyarország agrártörténete. Budapest, Mezőgazda, 1996. 806 p Az átszervezés Kozma Ferencnek köszönhető, aki kitartó és áldozatos munkával járult hozzá a ménesbirtokok gyarapításához. Ettől kezdve kezdenek a birtokok egyre komplexebbek lenni. Egyre több mezőgazdasági ágazatba fognak bele, hogy kihasználják minél teljesebben természet adta lehetőségeiket. De mi is volt ebben Kozma Fenrencnek a szerepe? A kiegyezés annyiban is elősegítette a ménesbirtokok gazdaságának fejlődését, hogy ennek köszönhetően az egyik legmegfelelőbb ember került a Földművelés-, Ipar-, és KereskedelmügyiMinisztérium lótenyésztésért felelős pozíciójába. Kozma Ferenc Deák közbenjárására kapott és vállalt hivatalt a Minisztériumban, először mint Gorove miniszter titkára, majd a lótenyésztési osztály vezetője. A korábban említett átszervezés, a ménesbirtok gazdasági vezetésének és a méneskari katonai parancsnokságnak a különválasztása az ő nevéhez fűződik. Szigorú központosítás és újjászervezés vette kezdetét, a vegyes lóállományú méneseknek a lehetőségek szerint próbált irányt szabni. Irányt szabni úgy próbált, hogy a sikeresnek tűnő tenyésztési irány felé terelgette a ménesbirtokokat.
Így sikerült Bábolnán meghonosítani az arab lótenyésztést, és sikeressé tenni azt a fajtát, amelyhez ezentúl a nemzetközi lótenyésztésben is Bábolna nevét csatolták. Ez a shagya arab fajta lenne.
A shagya arab tömegesebb, inkább "félvéres" benyomást kelt, ennek ellenére nemes küllemét nem veszítheti el. A Shagya-arab az arab fajtajelleget magán hordozó, de a telivér arabnál tömegesebb, nemes, arányos, elegáns ló. Az arab fajtacsoporton belül egy viszonylag nagyrámájú, tetszetős küllemű, nemes ló, amely hátaslóként vagy fogatlóként bárki számára használható. A fajta jellemzője az élénk vérmérséklet, a szelíd, jóindulatú természet, a tanulékonyság, könnyű kezelhetőség.
Mezőhegyesen a félvér tenyésztés kapott nagyobb hangsúlyt. Így lett a nóniusz, a gidrán, és a furioso törzsek sajátja a birtok.
Ezek közül talán a nóniusz az, mellyel kapcsolatban Mezőhegyest emlegetik bölcsőként. A nóniuszokra jellemző, hogy nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igáslovak. A korábban megrendezett távhajtási versenyeken állóképességüket és mozgáskészségüket mindannyiszor bizonyították. Munkakészségük pedig páratlan.
Kisbér pedig a tiszta angol telivér tenyésztés központja lett. Nem egy híres versenyló neve köthető a birtokhoz: Fenék, Kisbér, Kisbéröccse, Kincsem. A birtokon tenyésztették a világszerte ismert és elismert lófajtát, a kisbéri félvért is. ( A kisbéri félvér: Az angol telivér jellegéhez közel álló, elegáns, nemes, szilárd szervezetű hátas, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú. Nyaka hosszú, jól ívelt, többnyire középmagasan illesztett. )
A ménesbirtokok kialakulása Előzmények A törökdúlás, az ország felszabadítása, a Habsburg-ház külső és belső háborúi (hétéves háború, Rákóczi- szabadságharc) mind kedvezőtlenül hatottak az ország lóállományára. Az olyannyira leromlott, hogy a katonai igényeknek nem felelt meg, viszont a mezőgazdaság fejlődését csak hátráltatta, amikor korszerű mezőgazdasági eszközök és művelési technikák helyett a ló igaerejét használták. 1740-es években már igencsak akadozott a lóellátás, mivel a háborúk (pl. szabadságharc) egyre több lovat igényeltek, és a mennyiség a minőség rovására ment. Ugyanakkor hiányzott tenyésztést irányító-szervező apparátus is, és nem volt megfelelő ménállomány a színvonalas tenyésztéshez. Az alapítás Az első magyarországi ménesintézet megvalósulása Csekonics József (1757- 1824) nevéhez köthető. A kőszegi születésű vértes lovassági kapitány kidolgozott egy előterjesztést a magyar lótenyésztés korszerű fejlesztésére, majd II. József ezt jóvá is hagyta.
„Hogy e szerzés jövendő időkre nézve is minden ki taláhatandó móddal gyarapíttassék, tetszett ő Felségének kegyesen el végezni, hogy Magyar országban tulajdon Tsászári Királyi Ménes is, mely mint egy mag vetőhelye légyen a jelesb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állíttassék, arra rendelvén amaz Arad vármegyében fekvő, Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát.”
A ménesbirtokok szerepe A mezőhegyesi ménesbirtok 1785-ben, a bábolnai 1789-ben, a kisbéri 1853-ban alakult meg. Az állami tulajdonú ménesbirtokoknak nagy szerep jutott a mezőgazdaság fejlesztésében, bár az ország mezőgazdasági termelésében elfoglalt részarányuk nem volt számottevő. Jelentőségük a gazdálkodás módszereiben, a szervezésükben és az alkalmazott agrotechnikában gyökerezik. Mintaszerű gazdálkodásukkal szakmailag követendő példaképet nyújtottak a mezőgazdasági termelésfejlesztésben. Szerepük fokozatos növekedésére mutat rá bővülő feladatkörük is.A kezdeti feladat, az állami ménesek számára szükséges takarmány előállítása, és legelő szolgáltatatása volt. Ez szinte rögvest összekapcsolódott egy „küldetéssel”, nevezetesen az ország számára elsőrendű tenyészállatokkal a köztenyésztés színvonalának emelésével. Ez a kettős feladat már a kezdet kezdetén megnehezítette a ménesbirtokok dolgát, tekintve, hogy különböző igényeknek kell megfelelnie egy hadi lónak és egy mezőgazdaságban alkalmazott lónak, esetleg egy versenylónak. Mindezt igen vegyes lóanyaggal (szín, küllem, használhatóság jellege) kellett megoldani. ( In.: Agrárvilág Magyarországon, 1848-2002. Bp., Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 2008. 395 p) Kezdettől fogva alapvető problémát jelentett még, hogy a merev katonai rendbe sem a mezőgazdasági munkák, sem azok irányítói nem voltak könnyen beilleszthetők.
