Fordulópont

A ménesbirtokok történelmében is, ahogy a 19. század magyar történelmében is a kiegyezés
Az alapítástól a kiegyezésig a külterjes állattenyésztést volt jellemző a ménesintézetek több szempontból is fordulópontnak tekinthető. Az alapvető változás annak a következménye, hogy ekkor kerültek (1867-ben ideiglenesen, majd 1869-ben véglegesen) a magyar állam tulajdonába a ménesbirtokok. (Gyakorlatilag egy osztrák birodalmi intézmény magyar fennhatóság alá került, a katonai igazgatás helyett polgári igazgatást vezettek be, a hadügyminisztérium helyét a magyar földművelésügyi igazgatás lett a mérvadó.)gazdálkodására. Ezzel szemben alapvetően a főszerep nem a ménesé lett a továbbiakban, hanem a mezőgazdasági termelésé, ménes és gazdaság elkülönülése megtörtént. In.: Magyarország agrártörténete. Budapest, Mezőgazda, 1996. 806 p Az átszervezés Kozma Ferencnek köszönhető, aki kitartó és áldozatos munkával járult hozzá a ménesbirtokok gyarapításához. Ettől kezdve kezdenek a birtokok egyre komplexebbek lenni. Egyre több mezőgazdasági ágazatba fognak bele, hogy kihasználják minél teljesebben természet adta lehetőségeiket. De mi is volt ebben Kozma Fenrencnek a szerepe? A kiegyezés annyiban is elősegítette a ménesbirtokok gazdaságának fejlődését, hogy ennek köszönhetően az egyik legmegfelelőbb ember került a Földművelés-, Ipar-, és Kereskedelmügyi Minisztérium lótenyésztésért felelős pozíciójába. Kozma Ferenc Deák közbenjárására kapott és vállalt hivatalt a Minisztériumban, először mint Gorove miniszter titkára, majd a lótenyésztési osztály vezetője. A korábban említett átszervezés, a ménesbirtok gazdasági vezetésének és a méneskari katonai parancsnokságnak a különválasztása az ő nevéhez fűződik. Szigorú központosítás és újjászervezés vette kezdetét, a vegyes lóállományú méneseknek a lehetőségek szerint próbált irányt szabni.
Irányt szabni úgy próbált, hogy a sikeresnek tűnő tenyésztési irány felé terelgette a ménesbirtokokat.
Így sikerült Bábolnán meghonosítani az arab lótenyésztést, és sikeressé tenni azt a fajtát, amelyhez ezentúl a nemzetközi lótenyésztésben is Bábolna nevét csatolták. Ez a shagya arab fajta lenne.
A shagya arab tömegesebb, inkább "félvéres" benyomást kelt, ennek ellenére nemes küllemét nem veszítheti el. A Shagya-arab az arab fajtajelleget magán hordozó, de a telivér arabnál tömegesebb, nemes, arányos, elegáns ló. Az arab fajtacsoporton belül egy viszonylag nagyrámájú, tetszetős küllemű, nemes ló, amely hátaslóként vagy fogatlóként bárki számára használható. A fajta jellemzője az élénk vérmérséklet, a szelíd, jóindulatú természet, a tanulékonyság, könnyű kezelhetőség.

Mezőhegyesen a félvér tenyésztés kapott nagyobb hangsúlyt. Így lett a nóniusz, a gidrán, és a furioso törzsek sajátja a birtok.
Ezek közül talán a nóniusz az, mellyel kapcsolatban Mezőhegyest emlegetik bölcsőként. A nóniuszokra jellemző, hogy nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes igáslovak. A korábban megrendezett távhajtási versenyeken állóképességüket és mozgáskészségüket mindannyiszor bizonyították. Munkakészségük pedig páratlan.


Kisbér pedig a tiszta angol telivér tenyésztés központja lett. Nem egy híres versenyló neve köthető a birtokhoz: Fenék, Kisbér, Kisbéröccse, Kincsem. A birtokon tenyésztették a világszerte ismert és elismert lófajtát, a kisbéri félvért is. ( A kisbéri félvér: Az angol telivér jellegéhez közel álló, elegáns, nemes, szilárd szervezetű hátas, amely könnyebb hámos munkára is alkalmas. Feje nemes, szikár, egyenes profilvonalú. Nyaka hosszú, jól ívelt, többnyire középmagasan illesztett. )