Előzmények A törökdúlás, az ország felszabadítása, a Habsburg-ház külső és belső háborúi (hétéves háború, Rákóczi- szabadságharc) mind kedvezőtlenül hatottak az ország lóállományára. Az olyannyira leromlott, hogy a katonai igényeknek nem felelt meg, viszont a mezőgazdaság fejlődését csak hátráltatta, amikor korszerű mezőgazdasági eszközök és művelési technikák helyett a ló igaerejét használták. 1740-es években már igencsak akadozott a lóellátás, mivel a háborúk (pl. szabadságharc) egyre több lovat igényeltek, és a mennyiség a minőség rovására ment. Ugyanakkor hiányzott tenyésztést irányító-szervező apparátus is, és nem volt megfelelő ménállomány a színvonalas tenyésztéshez.
Az alapítás Az első magyarországi ménesintézet megvalósulása Csekonics József (1757- 1824) nevéhez köthető. A kőszegi születésű vértes lovassági kapitány kidolgozott egy előterjesztést a magyar lótenyésztés korszerű fejlesztésére, majd II. József ezt jóvá is hagyta.
„Hogy e szerzés jövendő időkre nézve is minden ki taláhatandó móddal gyarapíttassék, tetszett ő Felségének kegyesen el végezni, hogy Magyar országban tulajdon Tsászári Királyi Ménes is, mely mint egy mag vetőhelye légyen a jelesb termetű, s tartósabb erejű lovaknak, minden idő halasztás nélkül fel állíttassék, arra rendelvén amaz Arad vármegyében fekvő, Mező Hegyes nevű alkalmatos pusztát.”A ménesbirtokok szerepe A mezőhegyesi ménesbirtok 1785-ben, a bábolnai 1789-ben, a kisbéri 1853-ban alakult meg. Az állami tulajdonú ménesbirtokoknak nagy szerep jutott a mezőgazdaság fejlesztésében, bár az ország mezőgazdasági termelésében elfoglalt részarányuk nem volt számottevő. Jelentőségük a gazdálkodás módszereiben, a szervezésükben és az alkalmazott agrotechnikában gyökerezik. Mintaszerű gazdálkodásukkal szakmailag követendő példaképet nyújtottak a mezőgazdasági termelésfejlesztésben. Szerepük fokozatos növekedésére mutat rá bővülő feladatkörük is. A kezdeti feladat, az állami ménesek számára szükséges takarmány előállítása, és legelő szolgáltatatása volt. Ez szinte rögvest összekapcsolódott egy „küldetéssel”, nevezetesen az ország számára elsőrendű tenyészállatokkal a köztenyésztés színvonalának emelésével. Ez a kettős feladat már a kezdet kezdetén megnehezítette a ménesbirtokok dolgát, tekintve, hogy különböző igényeknek kell megfelelnie egy hadi lónak és egy mezőgazdaságban alkalmazott lónak, esetleg egy versenylónak. Mindezt igen vegyes lóanyaggal (szín, küllem, használhatóság jellege) kellett megoldani. ( In.: Agrárvilág Magyarországon, 1848-2002. Bp., Magyar Mezőgazdasági Múzeum, 2008. 395 p)
Kezdettől fogva alapvető problémát jelentett még, hogy a merev katonai rendbe sem a mezőgazdasági munkák, sem azok irányítói nem voltak könnyen beilleszthetők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése